2018. október 23., kedd

RM - Mono

Vannak az életben váratlan dolgok, de merőben új számomra, hogy egy zenei megjelenésre mondjam ezt. Pedig a BTS elképesztő leaderének új mixtape-jére egyáltalán nem lehetett felkészülni, ugyanis a megjelenés előtt alig pár nappal jelentették be. Mit bizonyít ez a lemez? Mindenképpen RM zenei zsenialitását. Vannak megkapóbb és számomra kevésbé átjövő dalok, de az biztos, hogy a lemez hangulata nagyon jó és minden dal különleges a maga módján. Nem szaporítanám a szót, mert ezt hallgatni kell. Engem nagyon meggyőzött például a Badbye a maga alig két percével, de az abszolút kedvencem, amin bőgni tudnék, a nosztalgikus-utazós érzésű Everythingoes, Nell közreműködésével. Borzasztóan egyszerű a zenei alap és a dalszöveg is (legalább megjegyezhető), ugyanakkor még így is erőteljes és átjön a mondnaivalója. Nagyon érdekes, szerethető és felemelő érzésű szám, amit már rongyosra hallgattam. Ha RM eddigi munkásságát kell néznem, az Always volt rám anno hasonló hatással; konkrétan az a dal adott hitet nekem a kpopba. A Forever Rain is nagyon hangulatos és kifejezetten művészi lett a music video is hozzá, ráadásul én nagyon tudok azonosulni ezzel a dallal. A Moonchild is tetszik és a Tokyo is belopta magát a szívembe. Igazán szeretem hallgatni az UhGood című szerzeményt is. Talán a Seoul az, ami a mixtape-ről legkevésbé tetszik, ha egyáltalán érdemes ezt leírni, ugyanis az is teljesen rendben van és tetszenek benne a szójátékok. Azt hiszem, most újra beleszerettem ebbe az emberbe. Imádom, amit csinál és nagyon tisztelem a munkásságát. Ez a lemez is abszolút hihetetlen.


Új Kpop Dalok (2018. 10. 15. - 2018. 10. 21.)

10.15.

Yoon Jongshin – Night Drive: Kicsit úgy érzem, ez a havi megjelenés dolog határozottan kezd kifújni. Persze, a rajongók biztosan nagyon örülnek, de ennek például a refrénje fájt a fülemnek, pedig elég hangulatos kis szám.

Youngjae X Jimin Park – I'm All Ears: Nagyon díjazom a megjelenés okát, és ha ez a dal csak egy embernek is segít abban, hogy ne tegye meg azt a szörnyű és végletes/végzetes dolgot, amire készül, akkor már megérte. Éppen ezért nem is feltétlenül számít, hogy tetszik-e dal. Az énekesek ügyesek, az biztos.

Yang Da Il – Sorry: Meglepően hatásos, megható és érzelmes ballada. Nem mintha ismerném az énekes munkásságát, de ez azért elég megkapó lett. Egyszerű a dallam, de éppen ezért jó.

Zion.T – Hello Tutorial (feat. Seulgi): Őszinte leszek, ezzel a dallal, a stílusa miatt nem tudok mit kezdeni. Nekem az ilyen viszonylag egyhangú dalok nagyon unalmasak és bármennyire is nagyra tartom Zion.T munkásságát és akármennyire is kedvelem Seulgit, attól még nem tetszett, amit hallottam.


10.16.

April – Oh! My Mistake: Gyorsan megkedveltem ezt a dalt, annak ellenére, hogy vannak részei, amik nagyon nem tetszenek. Viszont bejön ez a '80-as évek hangulata, bár nem tudom, mi ez. Talán city pop? Mindegy, összegészében nagyon bejön és már alapból annak is örülök, hogy kicsit kimozdultak a komfortzónájukból ezzel a koncepcióval.



10.17.

Day6 – Breaking Down: Igazából japán megjelenés, méghozzá kifejezetten pörgős, rockos, de a szöveg jelentős része angolul van. Ami nem baj, igazából. Bejön ez a dal, bár általában a drámaibb dalaikat szoktam kedvelni. Ez viszont nagyon rendben van, ez egy szuper szám. Az instrumentális részek főleg megnyertek maguknak, kiváló a hangszerelés.

Map6 – I'm Ready ~JP. Ver~: Ez pont olyan, mint az eredeti, koreai verzió. Nekem nincs bajom ezzel a dallal, néha hallgatni is szoktam, de japánul nem hangzik olyan jól.

Rainz – Niji: Szeretem az olyan dalokat, amiket alapból japán nyelvre írnak. Nagyon jpopos hangzása van, de ez egyáltalán nem baj, mert nagyon bájos dal. Kifejezetten tetszik, de alapvetően is kedvelem a csapatot.

Crush – None: Nincs ezzel semmi baj, szimplán nem az én műfajom. És néha nagyon magas, amit nem igazán kedvelek.

Eunji (Apink) – Being There: Ezt még igazából hangulatosnak sem nevezném, csak szimplán unalmasnak.

Kim Donghan – Good Night Kiss: Donghan hangját nagyon szeretem, szerintem tehetséges és szexi. Maga a srác is tömény gyönyör visual szempontjából. Viszont a dal nem kifejezetten jön be, és a music videóban is látható öltözettől rosszul vagyok, mert ezzel a hajszínnel párosul. A debütálása sokkal jobban tetszett, bár a szexi koncepciót megőrizte, aminek örülök.

Soya – Artist: Nagyon megkedveltem Soya hangját az előző comeback alatt és abszolút nincs semmi bajom, bár kétlem, hogy fogom hallgatni.


10.18.

S#afla – Ddu-ru-ddu-ppa-ra-ppa: Szerintem debütálásnak nem rossz, de azért jónak túlzás lenne nevezni. Nem fülbemászó és bár a stúdió verzió rendben van, azért a live még nagyon nem tökéletes. Sok mindent nem látok a csapatban, egyébként.

Lee Honggi – Cookies (feat. Jeong Ilhoon of BTOB): Imádom ezt a férfit, szerintem ő volt az első kpop idol, akibe belezúgtam. A hangja valami zseniális és őt magát is kedvelem. Díjazom, hogy csinált valami újat, vagy inkább tőle nem megszokottat, de nagyon őszinte leszek, a balladái sokkal, de sokkal jobbak. Nincs baj ezzel a számmal, teljesen átlagos, viszonylag catchy és modern dalocska, de semmi extra.

Sohee (Elris) – Hurry Up (feat. Bolbbalgan4): Ezzel még mindig az az egyetlen bibi, hogy Sohee hangja nagyon idegesítően infantilis. Olyan affektálósan kislányos, egyáltalán nem tetszik. A dallal nincs bajom.


10.19.

Dua Lipa X Blackpink – Kiss And Make Up: Szerintem már említettem, hogy nem vagyok annak a híve, hogy a kpop kezd ennyire globálisba átmenni, mert akkor pont a kpop lényegét veszíti el. Ez főleg akkor igaz, amikor teljes mértékben angolul dalolásznak. Azonban ez az együttműködés úgy tudja követni a trendet, hogy közben szerethető marad akkor is, ha kpopra vágyik az ember. Alapvetően én szeretem Dua Lipa hangját, a lányokkal pedig remekül passzol, mintha egy csapat lennének. A dal hangzása mondjuk echte nyugati, de nem zavar, mert nagyon catchy.

Xeheun (Girlkind) – Vibe On: A music video nekem kicsit alkesz hatású a kameramozgások miatt, de a dal meglepően hangulatos, szerintem. És nagyon rendven van a zenei alapja is. Tetszett.

Lay – Namanana: Ez konkrétan USA debüt. Dallamos és ritmusos a dal, de nem az én világom. A trendeknek megfelel, szerintem.

John Legend X Wendy – Written In The Stars: Nagyon nagy dolog John Legenddel duettet énekelni, szóval büszke vagyok erre az együttműködésre. Ugyanakkor teljesen mindegy, hogy kik és miért éneklik ezt a balladát, mert nagyon nem az én világom.

2018. október 22., hétfő

Hello Counselor 384.

Vendégek: Tiger JK, Kwon Hyeoksoo, Risabae, Elly & Doyeon (Weki Meki)

A Stinky Man: Egy gyerek az apját panaszolta be a műsornak. Apa nagyon kedves és imádja a gyermekét, azonban nagyon sokat dohányzik, állítólag minden huszadik percben elszív egy cigit, emiatt pedig büdös, amit a gyermek nem tud elviselni. A kislány természetesen az apja egészsége miatt is aggódik. Egyébként a bácsi nagyon cuki volt, viszont a kislány teljes mértékben érthető, ugyanis az iskolában piszkálják, amiért neki is cigi szaga van. Annyi kéne, ha apuka nem is tud leszokni, hogy legalább kint dohányozzon. Kertes házban élnek, megtehetné.
Pontszám: 160


Flaring Up: Egy újabb problémás apuka, akinek nagyon durván ingadozik a hangulata. Mikor jó kedve van, egy tündér, amikor viszont nem, állandóan ordít a gyerekekkel is, nem tartja be az ígéreteit, minden hülyeség miatt rájuk szól és még a telefonjaikat is kidobja. Ebben az a legrosszabb, hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan a viselkedése. És nagyon patriarchális is.
Pontszám: 92


A Hopeless Worry: Egy özvegy anyuka együtt él a 20 éves fiával, a srác azonban abszolút nem beszél az édesanyjával, vagy ha nagy ritkán megszólal, akkor is csak tőmondatokat közöl. Legttöbször azonban inkább egyszerűen csak nem is válaszol, ezért a nő nagyon magányosnak érzi magát. A fiú mindent azzal magyaráz, hogy elfelejtette mondani az anyjának, ami baromság, mert olyan fontos dolgokat, amikről ő nem számol be, nem felejt el az ember.
Pontszám: 57

2018. október 21., vasárnap

Simply Kpop 333.

HighSoul (feat. Kiss N) – I Love You: A hölgy outfitje, hajszíne és az egész kb. '50-60-as évek amerikai érzete nagyon tetszett, viszont a dal és a vokál borzalmas volt. Néha olyan hülye kiejtése és affektálása volt, mintha mekegne, nem pedig énekelne.

Seo Jian – All My Days: Szerintem ez jobban hangzott, mint az előző műsoros fellépése. Azonban még mindig messze van a stúdió minőségtől. Nem rossz ballada, de nem az én világom.

NewKidd – Shooting Star: Nagyon szimpatikus a szöszke fejük, de ezt a totálisan semmilyen dalt már halálra untam. Nagyon aranyosak, de már csak egy szemforgatásra telik tőlem, amikor meglátom, hogy ez a szám jön.

Tropical – Mwah: Erről a debütálásról teljes mértékben lemaradtam. Ami kár, mert ugyan a vokálnak még bőven van hova fejlődnie, a koncepció tetszik és a dal zenéje nagyon addiktív. A lányok között van nagyon karizmatikus és nagyon idegesítő is, azonban a táncnak vannak látványos részei. Összegészében elégedett vagyok, ez nem volt rossz egy echte rookie csapattól.

Vav – Senorita: A latin dallamok a gyengéim; a jó zene és a klassz koreográfia abszolút levesz a lábamról, pláne, ha szépfiúkkal fűszerezik az előadást. A Senorita szerintem egy nagyon klassz dal, bár arról eddig nem tudtam, hogy ez egy remake. Meghallgattam az eredetit és megállapítottam, hogy bár nem sok változatást eszközöltek, ez mégis lényegesen jobb, mint a másik, ugyanis az németül van. Még a hideg is kirázott, de csak azért, mert nem szeretem a nyelv hangzását, egy egzotikus, latin dallamban meg főleg fura. De nem rossz. Mindenesetre most a Vav csapatról van szó, akik elég szépen kimaxolták ezt a performanszot; imádtam. Ó, és Baron hihetetlenül jóképű. (És korban is tökéletes.)

GWSN – Puzzle Moon: Annyira nem szeretem ezt a dalt, hogy hihetetlen. Mondjuk nem kínoztam magam, fotóztam és mentem is tovább. De ezt még meddig foják promotálni? És mikor térnek vissza valami cathy dologgal?

BerryGood – Mellow Mellow: Nincs bajom a dallal, bár nem ez volt e legjobb performanszuk. Viszont a mosolyok és a gesztusok kegyetlenül erőltetettek voltak, szerintem. Nem esett jól nézni.

Weki Meki – Crush: Nem fogom sokszor hallgatni, bár tényleg sokkal jobbnak tartom, mint az eddigi dalaikat. Tetszik a refrén, tetszett a lányok ruhája, Yoojung és Doyeon pedig hihetetlenül gyönyörűek voltak.

Kim Donghan – Good Night Kiss: A dal nem jön be, de Donghan hangja nagyon jó és nagyon szexi. Szeretem hallgatni. A mozdulatai néhol még mindig elég taemines volt, de nem annyira, mint az előző dalai alatt. Viszont ez a hajszín ezzel a stage outfittel elképesztően zavar.

Dreamcatcher – What: Abszolút megunhatatlan számomra ez a csapat és a dal is. Mindig nagyon erősek, karizmatikusak és látványosak, mindegyik műsorban kiválóan teljesítenek. Én mindig örülök annak, ha láthatom és hallhatom őket, engem most is megvettek kilóra.

April – Oh! My Mistake: Igazából elég aranyos ez a dal. Olyan jó kis popsláger; nem cuki, de azért bájos. Tényleg vannak részei, amivel nem tudok mit kezdeni, de az egészet nézve jó ez. Egy kis '80-as évek diszkója, nem?

Jung Dongha – Let Me Go Back: Ez szép szám. De engem ezek a szóló balladák nagyon le tudnak lombozni egy alapvetően idolos zenei műsorban. Sok tánc, ugrálás, pop, aztán világfájdalom.

WJSN – Save Me, Save You: Cuki volt a Simplease szereplésük. Egyébként nagyon tetszik ez a koncepció, meg őszinte leszek, a fanservice is. Rendben van ez a dal, szeretem hallgatni. Viszont a refrén alatti koreo szerintem szörnyű.

Soyou – All Night: Milyen érdekes, hogy rajta is ugyanaz a ruha volt, mint az M Countdown felvétele alatt. Mindegy, mert nagyon tetszik. Egyre jobban megkedvelem a dalt is, bár alapvetően Soyou hangja miatt. A táncban meg nagyon tetszik, hogy van interakció közte és a férfi táncos között.