2018. január 22., hétfő

Hello Counselor 348.

Vendégek: Park Joon, Din Din, Kim IlJung, Chung Ha

My Brother Is Stupid: Egy aggodó fiatal férfi szerette volna megváltoztatni a túlsúlyos, játékmániás, adósságot halmozó testvérét. Az idősebb testvér kifejezettn céltalannak és semmilyennek tűnt, aki nem tudja, mit kezdjen az életével, és ha vannak is ötletei vagy hirtelen jött tervei, hamar feladja azokat. Bár elég elcsépeltnek hangzik, de először a súlyát kéne rendeznie, mert az talán erőt adhatna neki, de őszintén, ahogy néztem a férfit, aki szintén nem idős, hiszen csak 27 éves, nagyon nem tűnt úgy, hogy valaha normális élete lesz.
Pontszám: 151


Make My Wish Come True: Egy férj az iszákos feleségét panaszolta be, aki elhanyagolja a házimunkát és a gyermeküket az alkohol miatt. A házaspár nyolc éve él együtt, de apuka még nem látta a kedves párját úgy hazajönni, hogy ne italozott volna. Ez kifejezetten gusztustalan. Az alkoholizmus mindig az, ha meg nő csinálja, akkor főleg. Apukának egyébként nagyon szomorú puppy szemei voltak, anyuka viszont mindenből tökéletesen ki tudta magát magyarázni, mintha gyakorlatilag ő lenne az áldozat, hogy a férje nem érti meg a hobbiját. Ő tipikusan egy olyan ember, aki nem fogja fel, mi a baj azzal, ha túl sok alkoholt fogyaszt és nem is fog változtatni a dolgon, hiába ígért meg szép dolgokat. 
Pontszám: 148


Useless Words: Egy fiatal diáklányt édesanyja meditálási mániája zavarja leginkább. Anyukája rendszerint éjjelente is űzi ezt a "sportot", amikor a lány aludna, de nem tud a hangok miatt, illetve az sem tetszik neki, hogy anyukáját gyakran megzavarja a meditálása közben azzal, hogy beszélgetni szeretne vele, anyuka viszont ilyenkor elhajtja. Anya azért kezdett el meditálni, mert nem volt boldog a házasságában, ma meg, véleményem szerint, csak az tartja benne a lelket, hogy gyakorlatilag bebeszéli magának, hogy minden rendben és mindenki sugárzik a boldogságtól és az ő családja a leghappybb família a környéken. A meditálás jó dolog, de nem lehet menekülési útvonal, a problémákat nem elnyomni, hanem megoldani kéne. A meditálós szöveg, amit hallgat, konkrétan úgy hangzik, mint egy agymosás, nem csodálom, hogy szerencsétlen lányának elege van belőle és a falat kaparja, akárhányszor meghallja.
Pontszám: 136

2018. január 21., vasárnap

M Countdown 554. (2018. 01.18.)

Performance
6. MXM – Diamond Girl: Aranyosak és helyesek, de igazából ez már nagyon a tini korosztálynak szól. Kellemes látványt nyújtanak, de semmi extra.

4. Momoland – Bboom Bboom: Még mindig szuper catchy ez a szám, de elég sokat csúsztak a múlt heti hirtelen jött első helyezésük óta. Ez a ruha viszont sokkal, de sokkal jobb volt, mint az előző.

2. Oh My Girl – Secret Garden: Szívmelengetően imádnivaló ez a szám, a lányokkal együtt. A tag, aki múltkor még széken ült, nyilván felépült, így teljes pompájában tündökölhetett a performansz.

1. Infinite – Tell Me: Nagyon örülök a fiúknak és abszolút megérdemlik az első helyet. Talán nem pont olyan ez a dal, mint amikbe anno beleszerettem, de megfogyatkozva is remekül teljesítenek, szóval ezer százalékosan megérdemlik a sikert és a támogatást. Ráadásul tök jó volt a fanchant.

Comeback Stage
Chung Ha – Offset: Ennek az intrónak, mint műnek nem sok értelmét láttam, viszont Chung Ha nagyon szép látványt nyújtott a színpadon.

Chung Ha – Roller Coaster: Imádtam! A dal nagyon dallamos és fülbemászó, Chung Ha gyönyörű és tehetséges, és nagyon tetszett a koreográfia. Ismételten nem csalódtam a comebackben.

Jang WooYoung – Don't Act: Nem igazán szoktak lenyűgözni a szóló produkciók. Igazság szerint a dal nagyon nem tetszik, viszont a koreográfiának vannak kellemes részei. Totál nem nyűgözött le.

Jang WooYoung – Quit: Így a második dalnál megfigyelve az előadó hangja alapból nem tetszik, úgyhogy élvezni nem igazán tudom. Az előző suttyó számhoz képest ez ballada volt, de a legunalmasabb fajtából. Azt hiszem, nem leszek az úriember rajongója.

JBJ – Everyday: Imádtam a fiúk kinézetét, nagyon elegánsak voltak. A ballada pedig nagyon szép volt, remek látvánnyal.

JBJ – My Flower: Amikor először szembesültem a színes, kisfiús koncepcióval, eléggé elment az életkedvem, mert olyan dalt szerettem volna, mint a debütáló számuk. Nem volt olyan király, mint az, de szerencsére nem is billentek át a nagyon rózsaszín, édi-bédi fiúkás imázsra. A dal átlagosan jó, nem lesz a kedvencem.

Kassy – I Want Love: Nagyon fura volt az előző dalához képest, hogy most az ének mellett táncolt is; egyébként is sokkal girl grouposabb kinézetet kapott, és ami még ennél is furcsább volt, az a rap betét a dalban. Nem volt rossz, főleg háttérzajnak nem, de kicsit azért meglepődtem.

Sunmi – Heroine: Az istennő a fülbemászó dalaival és a kicsit elvont mozdulataival és színpadi jelenlétével visszatért. A műsor legjobb, legérdekesebb előadása volt, Sunmi pedig szimplán imádnivaló és gyönyörű, nem lehet nem szeretni. Minden másodpercét élveztem, a koreográfia pedig ismételten valami, amire szerintem még sokáig emlékezni fogunk.

Debut Stage
Gilrkind – Fanci: Nagyon kíváncsi voltam a csapat debütjére, mert nem gyakori jelenség, hogy ez lánycsapat hip-hop koncepcióval debütáljon. Remélem, megőrzik ezt a vonalat, mert ez az egyetlen dolog, ami különlegessé teheti őket. A dal nekem elég idétlen és kicsit se menő, és nem érzem azt a girl crush dolgot sem, amit előzetesen vártam volna a csapattól. Kicsit csalódott vagyok, de táncban elég ügyesek.

2018. január 20., szombat

Hitorijime My Hero

Cím: Hitorijime My Hero

Műfaj: dráma, iskolai, romantikus, shounen ai, slice of life

Stúdió: Encourage Films

Vetítés: 2017

Részek száma: 12

Opening:

Ending:
Seiyuu Cast – True Love

Seiyuuk: Setagawa Masahiro – Masuda Toshiki, Ooshiba Kousuke – Maeno Tomoaki, Hasekura Asaya – Tachibana Shinnosuke, Ooshiba Kensuke – Matsuoka Yoshitsugu

Történet: Ooshiba Kensuke nagyon boldog, hogy ismételten általános iskolai osztálytársával és egyben legjobb barátjával került egy osztályba. Örömét azonban beárnyékolja a felismerés, hogy régi gyerekkori pajtása, akit anno csúnyán megbántott, Hasekura Asaya is felbukkan az iskolában. Ráadásul Asaya úgy viselkedik, mintha régen mi sem történt volna.

Setagawa Masahiro problémás családi hátterű fiú, akinek az életébe igazi hősként toppan be legjobb barátja bátyja, Ooshiba Kousuke. A fiú mindig csodálattal tekintett a nála idősebb férfira, most viszont új helyzet állt be; Kousuke lesz a fiúk matek tanára és a régen hátra hagyott múlt sötét alakjai is felbukkanak.

Vélemény: A Hitorijime My Hero nem több annál, mint aminek tűnik; aranyos és kellemes kikapcsolódásnak. A sztori szerencsésen kevés szereplővel fut, ugyanakkor két párost követhetünk, amiből az egyik két azonos korú fiú kapcsolata, a másik viszont egy tanár-diák viszony.

A fiatalabb, aranyos, kicsi és bájos Ooshiba és a régi gyerekkori barát szerelmével szerencsére kevés epizódon keresztül foglalkozik a mű, mint központi témával; ez azért volt számomra nagyon szerencsés, mert egyrészt mindkét fiú irritált, másrészt a kapcsolatok gyakorlatilag a ráerőszakoláson és kicsit Ooshiba értetlenségén alapult. Nem volt honnan hova fejlődés, és ha reálisan akarnám nézni, ezt még szerelmi viszonynak sem lehetne nevezni.

A másik páros sokkal érdekesebb; egyrészt a karakterek személyisége miatt, másrészt a fennálló szerepkörök és életkori különbségek miatt. Setagawa nem tipikus szépfiú; igazából még szépnek sem lehetne nevezni, viszont szőkére van festve a haja és fülbevalók lógnak a füléből. A családi háttere nem túl fényes, ahogy a múltja sem, ahhoz képest, hogy milyen fiatal fiú. Szó szerint hősként és megmentőként tekint az idősebb Ooshiba testvérre, viszont a saját érzéseit nem ismeri fel addig, amíg azokat konkrétan nem tolják az arcába. A helyzetük nem egyszerű, hiszen Kousuke pedagógus; abszolút nem tűnik tehát win-win helyzetnek a kapcsolatuk.

Nagyon tetszett az, ahogy vitte a történet ezt a szálat, ahogy alakult és formálódott. Persze nem szabad elmerülni annak az erkölcsileg megkérdőjelezhető ténynek, hogy ezt a fajta viszonyt egy felnőtt és egy kiskorú között abszolút nem kéne még reklámozni sem, nem hogy idealizálni. Ugyanis nagyon idelizált volt és förtelmesen rózsaszín; mindig minden a lehető legszivárványosabban alakult, mint végkifejlet (ugyanakkor a közbeni drámai elemek határozottan jót tettek a cselekménynek), és szó szerint senkit nem zavart, hogy Setagawa és az idősebb Ooshiba együtt vannak, pedig majdnem mindenki tudott róluk. Ez elképzelhetetlen és irreális, de azt hiszem, ezeknek az alkotásoknak nem is az a céljuk, hogy a valóságot ábrázolják.

Szóval lényeg a lényeg, aranyos és szórakoztató, nagyon kedvelhető és én azért rendszeresen kibőgtem a szemem a drámai részeken. Nekem tetszett, és azt hiszem annak, aki fogékony a témára, szintén fog.

Értékelés:


2018. január 14., vasárnap

King of Mask Singer 135.

67th Queen: Red Mouth

Round 1

#1 Golden Dog (m) vs. New Calendar (f)
Dal: Lee MuSong – What's Life
Vélemény: A megjelenésük nagyon vicces volt, ugyanis Golden Dog kifejezetten nagydarab férfi, míg New Calendar egy nagyon vékony nő. A férfi hangja tipikus idős férfihang, és a hölgyé is érett női vokál, de az sokkal erőteljesebb, finomabb és valahogy bájosabb is volt. A dal meg meglepően jó volt.
Szerintem: New Calendar
Továbbjutó: Golden Dog (57 > 42)
New Calendar szóló: Kim WanSun – One Happy Day
New Calendar = An YoungMi (komikus)


#2 Taoist Fairy (f) vs. Woodcutter (m)
Vélemény: Ahogy a srác énekelni kezdett, nők százai zúgtak belé azonnal. A lány lágy hangja sokkal menőbbnek hangzott, mármint hangszínileg. A két fiatal hang nagyon jól passzolt egymáshoz, meg úgy egyébként is tök jól néztek ki együtt. Esélyesnek érzem, hogy mind a ketten idolok, sőt, nem mondanám biztosra, hogy Woodcutter magas hangját nem hallottam már valahol.
Szerintem: Woodcutter
Továbbjutó: Woodcutter (60 > 39)
Taoist Fairy = SolBin (Laboum)


#3 Swing Girl (f) vs. Seesaw Man (m)
Vélemény: Nagyon becsapós történet volt, mert bár Swing Girl ovisnak volt öltöztetve, a hangja határozottan egy érett nőé (bár a zsűri szerint meg nem). Ami az urat illeti, olyan szenvedősen-reszelősen énekelt, hogy még csak tippet se tudok mondani a korára se, bár fiatalabbnak tűnt talán, mint a hölgy. Azt hiszem, ez nagyon nem Seesaw Man dala volt, legalábbis számomra nem sokat mutatott meg a tudásából, de amit hallottam, az nagyon tetszett.
Szerintem: Seesaw Man
Továbbjutó: Swing Girl (62 > 37)
Seesaw Man szóló: Kim WonJoon - Show
Seesaw Man = Evan (Click-B)


#4 Sunrise Girl (f) vs. Full of Luck (m)
Dal: Kwon JinWon – In Life
Vélemény: Full of Luck olyan bűbájos hanggal rendelkezik, ami totál elüt az erőteljes, duci felépítésétől, úgyhogy azon gondolkodtam, hogy ez a tömörség a saját teste-e vagy csak kitömték. Komolyan. Sunrise Girl meg idősebb hölgy, tanárnős hanggal.
Szerintem: Full of Luck
Továbbjutó: Full of Luck (61 > 38)
Sunrise Girl szóló: Kim ChooJa – A Desert Island
Sunrise Girl = Kim MiHwa

M Countdown 553. (2018.01.11.)

Performance
Soyeon x Parc Jaejung - Xoxo: A szólóknál már csak a duetteket szeretem kevésbé; általában túl cukormázasak, romantikusak, édesek és émelyítőek az ízlésemnek. Ahogy ez is. Mellette pedig semmi, de semmi kémia nincs az énekesek között.

In2it – Cadillac: Van jó daluk a fiúknak, de nem ez. Bár így sokadik hallásra a refrénnel már nincs bajom, és nagyon csinosan voltak felöltöztetve, úgyhogy nem lehet okom a panaszra. Igazából csak a hangulatát nem szeretem, meg a combsimis koreográfiát.

Live High – Yes: Nem ismerem ezt a csapatot, de azt hiszem, nem is akarom, ennyi bőven elég volt belőlük. A lányokban semmi élet nincs és semmi ragyogás, totál középszerűek, ahogy az aranyosnak tűnő, de inkább idegesítő daluk is. 

21. BLK – Hero: Most, hogy láttam ezt a performanszot, rájöttem, mit nem tudtam eddig feldolgozni a csapatból; a hosszú hajú srác frizuráját. De itt most mindenki normálisan nézett ki, ezért abszolút megbékéltem velük. Végülis, maga a dal megfelelően energikus, meg minden. 

15. Busters – Dream On: Aranyosak, de nem jósolok nekik nagy jövőt. A dal engem idegesít, viszont a ruhájuk nagyon tetszett.

11. Lee Harin – A Strange Day: Igazából szép volt, de nem igazán indított meg. Végig azt vártam, hogy mikor lesz vége és mikor jönnek az izgalmasabb produkciók. 

6. Kriesha Chu – Like Paradise: Aranyos volt, bájos, meg minden. Természetesen szép is. A dallal nincs baj, de nem lesz a kedvencem, a tánc meg fele-fele arányban tetszett is meg nem is. Anno a Trouble nagyon bejött, és igazából ez a comeback sem sikerült rosszul. Ügyes a lány.

5. Kim Younggeun – Under Wall Road: Minden további nélkül, nem igazán jönnek be nekem ezek a szentimentális szóló produkciók.

2. The Boyz – Boy: Rengetegen vannak, de legalább a tánc ötletesen igazodott a létszámhoz. Olyanok voltak, mint egy halom helyes és aranyos, ugráló mókus. A dal nem rossz, de nem az én világom.

Comeback Stage
Block B – Don't Leave: A fiúknak tökéletesen áll a ballada is. A dal lágy és gyönyörű, ahogy a srácok is azok voltak a sötét és kifinomult ruháikban. A színpad nagyon jól nézett ki, főleg a plafonról lelógó akármik. A refrén koreográfiája nagyon tetszik. Ez többé-kevésbé közelített a tökéleteshez, imádtam minden másodpercét.

Infinite – No More: Hoya nélkül ugyan, de visszatért a csapat, akik a késélűen pontos koreográfiájukról híresek. Nos, a No More kapásból egy ballada, aminek az éneklése közben széken ülnek, tehát sok táncot a performansz alatt nem láttunk, de ők még így is beragyogták a színpadot, hogy szinte meg sem mozdultak.

Infinite – Tell Me: Számomra a comeback dalaikra az a legjellemzőbb, hogy nagyon fülbemászó és egyszerű a refrénjük. Ahogy ennek is. Nagyon tetszik a refrén, a tánc és Sungkyu úgy mindenestől. A színpad itt is remekül nézett ki, kicsit futurisztikusan, de jól.

Jo Kwon – Lonely: Ebben a legjobb a színpadi díszlet volt. Jo Kwonnak kellemes hangja van, és a dalban is megtalálható az a drámaiság, amit én kedvelek, de valahogy nem talált meg magának és untam egy kicsit.

MXM – Diamond Girl: A páros debütálása jóra sikerült, ezért kíváncsian vártam az új dalukat. Maradjunk annyiban, hogy nagyon aranyosak, főleg Youngmin, és a dal is cuki, de igazából semmi extra. Kellemes hangulatú háttérzaj.

Oh My Girl – Love O'Clock: Nekem ők olyanok, mint a Momoland; létezésük a tudatom legszélére szorult. Ami elsőnek feltűnt, hogy egyeseknek nagyon klassz ruhájuk volt. A dal nem túl izgalmas, ehhez képest nagyon erőteljes a koreográfiája. Egyébként meg tipikus cuki lánybandás történet.

Oh My Girl – Secret Garden: Bár a színpad nagyon édire vette a figurát, maga a dal olyan, mintha egy csapat rózsaszínbe öltözött kisasszonyt láttam és hallottam volna. Szép volt és kellemes meglepetés. Bájos volt, de nem túl cukormázas; az ilyesmit nagyon szeretem.

4. TRCNG – Wolf Baby: A debüt annyira jó volt, hogy amikor először hallottam és főleg láttam a comeback dalukat, majdnem elsírtam magam bánatomban. Totál pálfordulás a Spectrumhoz képest, és persze, kellenek a különböző koncpeciók, de ennek a váltásnak nagyon nem örülök. Így most totál beleolvadtak a többi tinikorú fiúcsapat közé, és ez rosszul esik. A ruha és a cukiság, meg ez a vérfarkasos-kiskutyás történet katasztrófa, de legalább a koreográfiának vannak tetszetős elemei. Ez volt az új év első hatalmas csalódása számomra.

3. N.Flying – Hot Potato: A fiúk egyszerűen szárnyalnak! Én szerettem őket Hweseung előtt is, de így lett teljes a csapat. Már a The Real is nagyon szórakoztató és ütős lett, a Hot Potato pedig erre kontrázott rá. Vicces, de nem komédia, energikus, rockos és egyszerűen csak jó nézni és hallani őket. Külön öröm, hogy Jaehyun is be lett vonva a mókába, hiába ül a dobok mögött.

1. Momoland – Bboom Bboom: Nekem a Momoland egy annyira a látókörömből kieső csapat, hogy sose gondoltam volna, hogy egy: csinálnak egy catchy kis dalt, ami nem megy ki az ember fejéből, és kettő: első helyezettek lesznek az M Countdown chartján. Pedig ez a helyzet. A Bboom Bboom hangzásilag totál Orange Caramel, nagyon bohókás, éppen ez benne a szerethető. A koreográfia remekül passzol a dalhoz. Ami nem tetszett, az a sok bevonyítás, és a stage outfitjükben sem láttam sok ötletességet.

Special Stage
Stray Kids – Hellevator: Ez a nem semmi, a kicsikéim pre-debut felléptek a műsorban. Annyira örülök nekik, hogy az leírhatatlan. Imádom őket. A mai adásban a Hellevator volt messze a legütősebb és legenergikusabb előadás. Changbin és Jisung szétalázott mindenkit, így jobban beleondolva pedig Channak kifejezetten jót tett, hogy kvázi vokál lett belőle. Jisung és Felix meg még pluszban gyönyörűek is. Még úgy tíz órán keresztül simán elnézegettem volna őket.

Győztes: Momoland – Bboom Bboom #1 (7,811)