2018. július 21., szombat

Produce 48 Ep. 3

Elérkezett a végső besorolás pillanata; nagy felemelkedések és nagy bukások is voltak. Yabuki Nako zseniális volt, viszont a legérdekesebb az volt, hogy az eddigi A osztályosok megtartották-e a pozíciójukat.


A következő állomás a center selection match volt a Pick Me című dalhoz. Persze a nagy meccsben csak a 14 A osztályú vehetett részt. Tény, hogy a center pozíció nagyon fontos; az első évadban Choi Yoojung, a másodikban Lee Daehwi nyerte meg a szerepet és mindketten debütáltak a végső csapatban. Nagyon örülök annak, hogy végre több japán lány is ragyoghatott és megmutathatta a tehetségét. Ahn Yoojint is nagyon bírom; szerintem tiszta Hani. A végső döntés végül Kaeun és Sakura között dőlt el, ugyanis a két lány ugyanannyi szavazatot kapott. Végül Sakura nyerte el a center pozíciót.


Borzalmasan sajnáltam, hogy az F szekció esélyt sem kapott arra, hogy a színpadra álljanak. Yamada Noe miatt különösen fájt a szívem. A próbafelvétel katasztrófa volt; mintha temetni vitték volna az összes gyakornokot. Persze, érthető az idegességük. Ami rögtön elszállt, ahogy megpillantották Le Seunggit. Nos, ezt is meg tudom érteni.


A következő nagy feladat a group battle evaluation. A lányokat 16 csapatra osztották és 8 dalért versenyeztek. Ez azt jelenti, hogy két csapat adja elő ugyanazt a számot és ők rivalizálnak egymással. Akik a győztes csapatban vannak, +1000 bónusz szavazatot kapnak, ami nem kis szám. Az első igazi megmérettetés végére csak 58 lány marad.


A lányokat a véletlenszerűen választott leaderek osztották szét; Sakura kezdte a sort, mint center. Ez a nő az én emberem, nagyon klassz bandát válogatott magának! Végül összeállt a 16 csapat. A dalok kiválasztása a futóversennyel nevetséges volt, de legalább a lányok jól érezték magukat.


Az egyik Boombayah-s csapat nagyon kiakasztott; Chiba Erii a maga megtestesült emoságával egyébként is a bögyömben van, de már a legelején bőgni és kijelenteni, hogy nem tudják megcsinálni, nagyon ciki. Gyuri és Yiren között komoly harc ment a center posztért; nem szeretem Gyurit, Yiren viszont aranyos, úgyhogy örültem a választásnak.


A Twice kettes csapata nagyon gáz volt; a leader és a center egy személyben a D rangú, nagyon unszimpatikus és öntelt Seoyoung, miközben ott volt az A-s Haeul, aki tudta is, hogy mit csinál. Hihetetlen. Az egyik GFriendes csapat meg konkrétan a cukiságuk alapján lett összerakva.


Gfriend – Love Whisper
1. csapat: Muto Tomu, Wang Ke, Son Eunchae (L), Nagano Serika, Yamada Noe, Ichikawa Minami (C)

Már a gyakorlás során is egyértelművé vált, hogy a csapat mentes a jó vokáloktól, ami egy dal előadásánál eleve szörnyű kezdés. A leader gyakorlatilag összeomlott. És sajnos vannak dolgok, amiket Noe cukisága és közvetlensége sem tud megmenteni. Gondoltam. De egyébként, szerintem nem volt vállalhatatlanul rossz. Energikusak voltak és az ének sem volt reménytelen. Vannak ennél rosszabb, már debütált csapatok. A szintjükhöz viszonyítva én elégedett vagyok velük. Nekem Noe és Wang Ke tetszettek a legjobban. 
Pontszámok: Manami 38, Tomu 52, Noe 106, Eunchae 88, Nagano 22, Wang Ke 28
Összesen: 334


2. csapat: Kang Damin (C), Yabuki Nako, Yoon Eunbin, Kim Nayoung (L), Kurihara Sae, Aramaki Misaki

Nayoung cuki vezetésével egy végtelenül bájos csapatot sikerült összehozni. Azért mellékes infóként jegyezzük meg, hogy Nayoung eszméletlen szinten flörtölt mindenkivel. Viszont a gyakorlás itt is káosz volt, esetükben a táncot emelték ki. De egyébként nem várható el, hogy rögtön A+ szintűek legyenek. A GFriend daloknál viszont nagyon fontos a szinkron; erről híres a csapat. Összegészében jobban tetszett a hangjuk, főleg a main vocal Nako miatt. Aki még szép is; ez sem elhanyagolható tény.
Ponsztámok: Damin 36, Eunbin 42, Sae 18, Nayoung 32, Misaki 30, Nako 330
Összesen: 488


Győztes: 2. csapat
Igazából nem érzem nagy győzelemnek; sokkal rosszabb pontokat kaptak, mint az 1. csapat, viszont Nako nagyon magasan elhúzott; egyedül ezért nyerhettek. Nem fair a többiekkel szemben, de ez van.

Legjobban tetszettek:
Ahn Yoojin
Lee Kaeun
Miyawaki Sakura
Yamada Noe
Yabuki Nako
Kim Minju
Wang Yiren

2018. július 16., hétfő

Új kpop dalok (2018.07.09. - 2018.07.15.)

07.09.

Twice – Dance the Night Away: A Summer Nights special album title trackje tipikusan nyári dal. Úgy értem, eszembe sem jutna hallgatni harminc fok alatti hőmérsékletben. Kellemesen trópusi, kellemesen tingli-tangli; vagyis biztosra mentek és nem igazán alakítottak a stílusukon, de az ilyen kis semmilyen és könnyed dalokért szeretjük ezt a csapatot. Sokszor előfordul, hogy első hallásra nem kedvelem a dalaikat, ezzel most is így vagyok; nekem ez nagyon semmilyen. A music video viszont tetszik; a lányok csodásak, a helyszín gyönyörű, meg különben is, napfény és tengerpart, nyárra nem kell ennél több. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy a koreográfia nagyon nem jön be.

Target – Is It True: Nagyon tetszik ez a dal; megfelelően szomorkás, egyben relaxáló. Jó a hangszerelése és a fiúkkal sincs baj. A music videóban a fiúk nagyon elegánsak, a koreográfia pedig tipikusan olyan, amilyet a dal lassúsága megkövetel. Elégedett vagyok ezzel a comebackkel.

Varsity – Flower: Nem rossz, viszont teljesen átlagos, középszerű kpop dal. Megvan benne minden, aminek lennie kell, de valahogy nem áll össze egy cacthy és emlékezetes egésszé. Ettől persze még szerethető, főleg annak, aki egyébként is rajong a fiúkért.


07.10.

Geupsik-Dan – Geupsik: Kapásból nagyon megörültem a formációnak, mert azt hittem, ők ilyen kodeukált csapatban maradnak, de nem; gyakorlatilag a single a fiúk közelgő debütálását segíti elő. Vagy nem tudom, mindenesetre nem így, lányokkal együtt fognak színre lépni a jövőben. A dal egyébként aranyos, a refrén pedig fülbemászó, tényleg sajnálom, hogy nem koedukált csapat lesznek.

Gugudan Semina – Jealous: Nem rossz, de őszintén többet vártam ettöl az alegységtől, főleg a csapat legutóbbi comeback sikere miatt. Nem is tudom, hogy ez milyen koncepció. Persze, nyári, meg van benne egy kis retro feeling is, és nem mondanám rossznak a számot sem, de nem tetszik.

Myteen – She Bad: Ez sem rossz zene, nincs vele baj studio szinten sem, meg előadva sem, és ha szembe jön velem, szívesen meghallgatom és megnézem, de nem fogok önmagamtól rácuppanni és rongyosra hallgatni, mert nem túl izgalmas.


07.11.

Junho – Sou Zou: A 2PM énekesének júliusi japán megjelenése elég érdekes zenével indít. Sőt, végig ilyen érdekes, finoman szexi, közben meg nem is tudom milyen marad. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Inkább érdekes, mint jó. De passz, nem tudom hová tenni. Van benne valami megnyerő, közben meg nincs.

Jenyer – Bus: Elég dallamos, de nem az én ízlésvilágom. Háttérzajnak kellemes.

Kim Bokyung x Seo Eunkwang (BTOB) – Just Once: Eunkwang nagyon ügyes, de halálra untam magam a ballada közben. Igaz, vannak szép és viszonylag drámai részei, de nem lopta be magát a szívembe.

Seenroot – Paradise: Az elején őszintén megijedtem, hogy mi az idétlenkedés, de igazából ez egy nagyon kellemes és aranyos dal. Jó volt hallgatni, jobb kedvre derültem tőle. Tetszett.

Sik-K – Skip and Kiss (prod. GroovyRoom): Nem igazán szoktam ilyen típusú znéket hallgatni, de ez most nagyon bejött. Klassz a dallama és egyben van az egész. Modern, de nem irritálóan új. Tetszett.


07.12.

The Boyz – KeePer: Nem meglepő módon nagyon tinifiús. Aranyosak és szerethetőek, de ez már tényleg nem az én korosztályomnak való, öreg vagyok ehhez a bájos kisfiússághoz. Egyébként az előző comeback daluk jobb volt, energikusabb.

Davichi – Nostalgia: Hangulatfüggő, enyhén világfájdalmas ballada, de igazából szép és olyan érzete van, mint a címének, szóval telitalálat.

Yoon Jongshin – Summer Man: Ez nagyon oldschool volt. Nem rossz az ilyen, persze, csak nem az én világom.


07.13.

Lee Seunghwan – For Your Ears Only (feat. Stella Jang): A dal nem tetszik, de a music video valahol zseniális, imádom.

Crush – Cereal (feat. Zico): Elég unalmasnak találom a számot, de vannak jó részei, a videoklip meg wtf.


07.14.

Suran – A Pleasant Meal: Nem rossz, hogy kitaláltam ezt a heti megjelenéses dolgot, viszont így egy csomó mindent meghallgatok, amit eszembe sem jutna. Például ezt. Nem igazán kedvelem Surant.

07.15.

Rocoberry – Telephone (feat. Punch): Tudom, hogy sok ember van, akinek tetszik ez a lassú, kissé egyhangú stílus, de nekem nem. Én a pörgős, izgalmas és energikus dolgokat szeretem. Nem pedig az ilyen relaxálós zenéket.

Hello Counselor 371.

Vendégek: Kim Eana, Kim Donghyun, Hangzoo, Bomi & Naeun (Apink)

My Face Makes My Life Hard: Egy majd' negyven éves férfi boldog házasságban él a nála három évvel fiatalabb feleségével. Azonban a népek, úgy gondolják, hogy a nő inkább a férfi anyja, nem pedig a felesége. Ez a félreértés rendre bekövetkezik; a fiatalabb feleséget mindig sokkal idősebbnek nézik a férjnél. Ez persze nagyon zavarja a nőt. A férj hiába próbálja magyarázni a feleségnek, hogy ne foglalkozzon velük, nyilván a nő nem tudja túltenni magát azon, hogy az idősebb férje anyjának nézik rendszeresen, ezért stressz -és bánatlevezető evésekbe kezd éjszakánként. A pasi nem néz ki nagyon fiatalnak, simán harmincas fizimiskája van. A nő viszont tényleg sokkal idősebbnek tűnik, ettől függetlenül nem gondolnám a férfi anyjának. Viszont a csajnak komoly önértékelési problémái vannak, szerintem, ebből ered minden gond. Viszont nagyon meghatott, hogy a férj mennyire őszintén és ártatlanul szereti a feleségét.
Pontszám: 146


The Nomad Woman: Egy hölgy testvére az elmúlt tíz évet munkanélküliként töltötte, és a pénzkeresés helyett körbeutazta a világot. Mindenhova nagy tervekkel érkezik, de mindenhonnan távozik, sehol sem telepedik le, ez pedig nagyon frusztrálja a családot. Szerintem meg tök jó, hogy bejárja a világot. Ami viszont érthetően felháborító, hogy a nő utazásait és eltmódját a szülei fizetik, nem pedig ő maga. Ezért a nyugdíjas szülőnek dolgoznia kell, hogy pénzt tudjon teremteni a lánya költséges hobbijára, illetve az anya és az apa annyira szégyellik, hogy a lányuk mindig mindent félbehagyva lébecol a nagyvilágban, hogy rendszeresen azt hazudják, külföldön dolgozik, nehogy megszégyenüljön az otthoniak előtt. A lány azért ment haza Ausztráliából és Indiából, mert csúnya és nagy bogarak voltak ott. No comment, de azért irigylem, hogy ennyi helyen járt. 
Pontszám: 124


I Didn't Make Him Do It: Egy férfi felvett az éttermébe egy alkalmazottat, aki kezdetben nagyon bevált, mert szorgalmas és rendes volt. Az alkalmazott azonban annyira szenvedélyesen végzi a munkáját, hogy megcsinálja a kollégái dolgát is, ő marad bent utoljára és képes éjjel felhívni a főnököt, hogy feledezett valamit a munkával kapcsolatban. Viccesen mindenki megegyezett abban, hogy ilyen alkalmazottra vágynak. A férfi nem pihen, csak három órákat alszik, hanyagolja magát és még a szabadnapjain is bemegy dolgozni. Nagyon aranyos a pasas, de elég nonszensz; tipikusan az a fajta, aki elnézést kér kvázi a saját létezése miatt is, nehogy valakit zavarjon. Állítása szerint, azért nem megy haza sűrűn, mert babájuk van és nem akarja felébreszteni, stb. A munkában egy tündér, de a családját sajnos veszettül hanyagolja. 
Pontszám: 145

2018. július 15., vasárnap

Simply Kpop 320.

Like A Movie – Twilight: Egyrészt, ez egy elég idétlen csapatnév, másrészt a dal hihetetlenül középszerű. Sőt, igazából még azt a szintet sem üti meg. Néha a vokál konkrétan fájt és úgy összegészében eléggé szenvedtem alatta.

Busters – Grapes: A kvázi gyerekcsapat ebben az adásban is megvillantotta a bájosságát és aranyosságát. Igazából az egész valahogy... kínos, nem? Őszintén, a családtagjaikon kívül ez kinek tetszik?

Walwari – Everyday Brother: Nem tudom értelmezni ezt a formációt, meg a dal is hihetetlenül idétlen, de nagyon nyári és nagyon sunshine, úgyhogy... olyan kis happy virus az egész. A srác szivárványos pólója meg nagyon tetszett.

Migyo – Rain Sound: Kicsit unalmas, ugyanakkor esős időre, szomorkás relaxálásnak kiváló, és az énekesnő hangja is szép. Ez egy hangulatfüggő ballada.

GBB – Kemi: Jó lenne azt mondani, hogy egyre jobbak, és ahogy telik a promotálási idő, nem is annyira kellemetlen, amit csinálnak, de az. Nem aranyos, nem vicces, hanem irritáló.

FlaShe – Baby Lotion: Örülök, hogy a dalt előadva is pont annyira cukik, mint a music videóban. Nem váltja meg a világot, de helyes kis társaság, tetszenek.

Myteen – She Bad: Elég felnőttes koncpecióval tértek vissza a fiúk; jól áll nekik, de még nem döntöttem el, hogy tetszik-e a dal. Semmi extra, de nem rossz igazából.

A.C.E – Take Me Higher: Ezek a fiúk nem teljesen normálisak, de jót mosolyogtam rajtuk. De a performansz a lényeg, nem a hülyéskedés. Ügyesek voltak és helyesek, karizmatikusak. A dalt már kicsit unom, de még mindig vannak izgalmasabb részei. Teljesen oké volt, amit csináltak.

ONF – Complete: A refrén még mindig nem jön be, nyilván nem is fogom megkedvelni, ha eddig sem sikerült. Viszont maga a fellépés rendben volt, meg aranyosak a fiúk is.

Kangnam – You Do Well Yourself: Fel nem tudom fogni, hogy ez a tehetséges, aranyos és humoros férfi minden zenei műfajt kipróbál. Nagyon bírom egyébként és értékelem, hogy megtanulta a trot technikát is. Különben meg ez nem rossz szám, csak kedvelni kell hozzá a műfajt.

Kim Donghan – Sunset: Olyan ez a srác, mint az animék hűvös, kimért és piszkosul elegáns és szexi hercege. Nagyon bírom, és még a hangja is jó, a tánctudása is, meg a dala is szerethető. Az emberiség ellen elkövetett bűn, hogy nem idősebb mondjuk úgy 5-6 évvel.

South Club - Outcast: Azért vicces, hogy amikor szexibe kell vágnia magát direkt, akkor az énekes inkább szánalmas, mint ténylegesen szexi, közben meg előadás közben a komplett kiállása maga a bűnös erotika. Legalábbis szerintem Taehyun nagyon ott van a rosszfiús imázsban. Imádom a bandát és a hangulatot, amit ezzel a dallal képviselnek. Ez a műsor lehető legjobb lezárása.